1.0Lelkem tükrehttps://alkotomuhely.cafeblog.huLelkem tükrehttps://alkotomuhely.cafeblog.hu/author/lelkem_tukre/A minap tükörbe néztem és megláttam egy kilógó cérnaszálat a kabátom alján.  Ideális esetben ez nem zavart volna annyira, hogy riadt kislány módjára zokogásba törjek ki, de most ez történt. A cérna hihetetlenül komoly szimbólum volt számomra abban, hogy  a kettőnk közti szál megszakadt. Azon túl, hogy soha egyetlen férfi nem vágta le olyan mértani pontossággal, ugyanakkor sikkes mozdulatokkal a cérnát a ruháimról, soha egyetlen férfi sem okozott ekkora örömöt és bánatot. A tudat, hogy többé nem látlak ollóval a kezedben magam előtt, felemészt de az méginkább, hogy tudom, ennek már nincs helye.  Miközben álltam a tükör előtt a kopott kis kabátomban, sírtam és tekergettem a zsebkendőt a kezeim között, eszembe jutott az eleje, az origo. Mindennek a kezdete, a fényesnek hitt jövőnk, az éjszakák forrósága, a kezeidbe hajtani fejem, az öledbe ülni, a hajadat simítani lefekvéskor, veszekedni, majd édesen szeretkezni. A mosolyod és a tekinteted, mely olyan átható volt. Szárnyakat tettél a hátamra, hogy tudjak repülni de mikor megpróbáltam, egy lasszóval visszaejtettél. Eltűntem egy idő után melletted. Átalakultam, visszafogtam magam, szívtam magamba az általad csepegtetett szeretet cseppeket. Szeretet volt vajon?! A cérna már nem lóg, leszakítottam és kukába dobtam. .. te pedig más soha többé nem leszel életem része.richhttps://alkotomuhely.cafeblog.hu/files/2019/02/board-1820678_1920-150x150.jpg150150