Tavaszodik…
Melegedik az idő, kevesebb és rövidebb a ruha , annál hosszabb a nappal. Közeleg a szabadtéri programok ideje és újraéled minden.
Bementem egy sarki újságos üzletbe és miközben vártam a soromra, megihletett az éppen sorra kerülő férfi
Olyan ötven és hatvan között lehetett, nem túl jó állapotban. Kérte a terminálon való ellenőrzését a szelvényeinek. Legalább 15 volt nála. A köhögése alapján dohányzik is. Eszembe jutott hogy vajon ez volt az álma? Az, hogy alig kapjon levegőt, lottó szelvény útján várhasson egy csodát, láthatóan rossz bőrben legyen? Milyen lehetett fiatalabb korában? Mi volt a kedvenc zenéje? Hol ette a legjobb fagyit és kivel? Vajon azzal a lánnyal, aki első szerelem volt?!
Szeretném az emberek emlékeit hallani és látni!
Megtört tekintetük helyett mosolyt. Hangos kacagást ami már gyermeki. Történeteket a ballagásról és a megvalósított célokról. Rózsát hagyni egy padon annak ki a legfontosabb vagy egy idegennek, aki pont oda ül le. Rohanni az esőben és nem törődni azzal, hogy merre tartunk, csak élvezni azt és várni a szivárványt.
Szeretném, ha mesélnének nekem arról, hogy fűzfa alatt ülve írtak szerelmes levelet, homokba rajzoltak mosolygó fejet. Nyomot hagytak életük útján és alkottak valamit vagy valakit, aki vagy ami a legszebb a világon!
Felszálltam a buszra és körbenéztem…
Nem láttam mosolyt inkább csak közönyt.
Megyünk az úton, zötykölődünk és közben én arra gondolok, akit a világon mindenkinél közelebb éreztem magamhoz. Aztán hallgatok egy zenét és könny szökik a szemembe. Minden lepereg, a hinta amiben anyám hintàztatott, az első kerékpáros baleset, a fájdalmak, örömök, első szerelem, küzdelem, elhagyás, csalódás, újra hinni, ölelni, állatot menteni, bejutni a főiskolára, elkezdeni írni, hibázni és tanulni belőle. Balatonon Zorán dalàra zokogni, alkotni, tapasztalni, elhagyni majd megbánni. Érezni és létezni…
Életünk legszebb pillanatai az önfeledt és szerelmes vagy szeretetteljes helyzetek. Csak lenni és újra nevetni .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: