Kislányként szalagos copfom volt vagy fonásom. Okos és értelmes, közvetlen gyermek voltam. Az első trauma akkor érhetett, amikor négy évesen az apám elment tőlünk. Anyám hamar talált magának társat és én csak a távolodó alakját láttam többnyire mert sokat utazott a férfi kedvéért. Ilyenkor vidéki házunkban maradtam a mamára. Hiányzott. Mikor nálunk voltak és folyton bezárkóztak a szobába, fogalmam sem volt, hogy mit csinálnak de nagyon rosszul esett hogy kiközösítenek. Ezért szebbnél szebb leveleket és verseket írtam, amelyeket az ajtó alatt csúsztattam be. Hamar megtanultam hogyan foglalhatom le magam nélkülük.
A nevelőapám sokkal többet törődött velem, mint anya. Nagyobbacska koromban annyira hogy sokszor masszírozta a lábam és mindig akadt dolga a fürdőben, ha épp én fürödtem. Míg egy szép napon már a lábaim közé és benyúlt. Azt hiszem akkor éjjel tanultam meg a tehetetlenség állapotát egy pillanatra. Arra ébredtem, ahogy remegő ujjai az én hüvelyem felé nyúlnak. Egyre csak szorgosabban vette a levegőt és mikor ledermedt allapotomból hirtelen kizökkentve felugrottam, úgy tett, mint aki alszik. Akkor és ott valami megváltozott. Kerülni kezdtem és jeleztem anyámnak és az egyik testvéremnek. Semmi sem történt. Ekkor voltam 13 és a férfi 43. Bő egy évvel később már lenullázva egy 13 négyzetméteres szobában éltünk anyámmal egy otthonban. Elmenekültünk. Anyu megtört Láthatóan kihunyt a fény a szeméből és valamely oknál fogva engem hibáztatott. Egyszer kést is fogott rám. A kitűnő tanuló kislány maximális pontszámmal bejutva a középiskola első évében bukásra állt … Hogy miért?! Nem volt könyvem és pénzünk sem. Egy ideig a nálam 10 – 12 évvel idősebb bátyáim mellett vendégeskedtem . A bátyám azt hitte segít azzal, hogy elvisz magukhoz, de azt elfelejtette, hogy ennivaló vagy pénz is szükséges, hogy az iskolában tudjak enni. Kimaradoztam és végül inkább dolgozni kezdtem feketén. Két évet vártunk így, közben anyám magával cipelt időnként éjszaka és volt hogy végig kellett hallgatnom ahogy idegen férfi magáévá teszi. 16 évesen költöztünk. Új lehetőséget kaptunk egy felújítandó lakással, amibe természetesen új férfi is jött azonnal. Mindez egy szobában. Sosem nyúlt hozzám csak elérte, hogy elmenjek. De később sokszor adtam nekik én pénzt és tőlem kért kölcsön.
Az igazi tragédiák ezek önmagukban is elegendők de aztán kivetette rám a hálóját egy akkor ötvenes férfi. Munkát ajánlott és el is kezdtem dolgozni de aztán idővel szeretet és Gondoskodás címén adott nekem dolgokat vagy tett szívességet, cserébe azonban erőszakosan kért ő is… Állítólag mindenki sejtette, csak én nem fogtam fel, hogy ez konkrétan többszörös bűncselekmény.. Őszintén örültem, amikor végre a kerületből is elköltöztem. Végül meghalt. A temetésére nem mentem el, mert a gyomrom forgott, nem voltam érett hozzá hogy tudjam mi a szeretet de ahhoz igen hogy érezzem, az nem jó nekem, ha olyan dolgokra kényszerítenek, ami nekem megalázó.
Felnőtt fejjel évek óta hibáztattam magam mert úgy véltem az egész életem azért lett mocsokkal átitatott, mert én ilyen szar voltam. Egy gyenge és szeretetért kuncsorgó ember.
Ma pedig úgy gondolom hogy bármit elérhetek, hitem és akaratom kérdése.
Innen üzenem mindenkinek – aki valaha Kislányként bántott – soha nem fogtok megállítani!
A címkék, amiket kaptam, immáron lekopnak rólam.
Leástam a mélyre és kinyitottam az ajtót. Most pedig felhozom onnan minden bűnös emlékét hogy önmagam tisztítsam meg. Soha többé nem hordom magamban és soha többé nem hallgatok róla ❤💕
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: